2006. szeptember 11., hétfő

Egy kis kitérő, ha még nem vagy elég fáradt

Kunpeszi Gerzson

(Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című könyvének hangulata indította bennem azokat a gondolatokat, amelyeket itt papírra vetek. Hogy miért, azt nem tudom, de azt ajánlom, hogy minden szúró-vágó szerszámot távolíts el a közeledből mielőtt olvasni kezded.)

Kunpeszi Gerzson elhunyt. Ezt az állapotot akkor vette fel, amikor legjobb barátját vitte haza autóval kétezersok szeptember nyolcadikán éjjel holt részegen (a jelző egy része a későbbiekben is ráillett), és nem kívánta figyelembe venni ama tényt, hogy az út íve eltér az általa követett haladási iránytól. Egészen kis dolog ez, de eredményeképpen emberünk meghótt, megmurdelt, kipurcant, kinyúvadt, bekrepált, egyszóval kampec. Egyértelmű eset volt ez, nem is okozott gondot a távoli hozzátartozóknak (közeli nem volt). Sokkal inkább okozott gondot a kedden eltemetett Kunpeszi Gerzsonnak, mert nem tudott elmenni legjobb barátjának szerdai temetésére. Legkedvesebb barátja ugyanis egy jelző megváltozása miatt, kétezersok szeptember nyolcadikán éjjel elhalálozott. Az történt ugyanis, hogy egy mulatságról távozóban a legjobb barát, az autóba szállás után álomba szenderült (megtehette, mert Gerzson vezetett, akiben vakon megbízott), és ez az állapot egészült ki az örök jelzővel, a fent említett haladási irányból kifolyólag. Gerzson barátunk nem azért nem ment el a temetésre, mert nem volt megfelelő öltözéke vagy nem lett volna rá pénze, sőt fizikai állapota sem akadályozta az esetleges ruhapróbában, hiszen nem indult még oszlásnak, a csontváz állapottól pedig kifejezetten messze állt. Mindössze arról volt szó, hogy nem értesült az esetről. Gondolom Önök most hitetlenkednek. Hogyan lehet az, hogy nem értesül valaki a legjobb barátja haláláról, főleg ha előző nap még együtt iszogatnak. Nos, elárulom a megoldást. Kunpeszi Gerzson egy perccel hamarabb hunyt el, mint legjobb barátja. Ugyanabban az autóban, ugyanabban az időben, de hamarabb. Ugye milyen egyszerű a megoldás? Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy a barát ott volt e Gerzson temetésén, hiszen neki tudnia kellett Gerzson haláláról. Arról ne is beszéljünk, hogy a temetés időpontja ki volt hirdetve, és ki volt írva a hirdető táblára így nem lehetett nem tudni róla. Nos, a legjobb barát, a régi iskolatárs, a hű ivócimbora mindezek ellenére nem jelent meg a temetésen, de még is meg kell bocsátanunk nekik. Figyelmes olvasóim már tudják is miért. Azért, mert az eset történtekor éppen aludt, és Gerzson, mivel elhalálozott nem tudta felébreszteni, hogy értesítse elhalálozásának tényéről. A távoli rokonokat sem hibáztathatjuk. Ők szóltak is volna szívesen a barátnak, ha az nem veszi fel az álomra szenderült mellé az örök jelzőt. Bizony így van ez. Az élet nagy dolgait apróságok mozgatják, mint ahogy Gerzsont az alkohol, vagy koporsóját a hullaszállítók. Ezek az emberek egyébként haragudtak Kunpeszi úrra. Előző nap ugyanis együtt mulatoztak, és Kunpeszi úr egy szóval sem említette, hogy el fog halálozni, alkoholos befolyásoltságból kifolyólag. Ha említette volna, biztosan nem engedik annyit inni, mielőtt autóba száll. Hibásnak azért nem találták magukat, sőt megállapították, hogy segítőkészségük megfelelt az európai uniós normáknak, amikor a félig már öntudatlan Gerzsont betuszkolták a kocsiba a kormány mellé. Mindenáron haza akarta ugyanis vinni legjobb barátját, aki hangosan horkolt az asztal alatt. Ebben a hullaszállítók teljesen egyetértettek vele. Egy hangosan horkoló ember nagyon zavarja az asztaltársaságot az italozásban, vagy ha nem is zavarja, igen kellemetlen, hogy időnként felébred és lehányja a cipőjüket. Akár így, akár úgy, lovagias tettnek gondolták az önzetlen hazafuvarozást. Kunpeszi Gerzson már nem köszönhette meg a gondoskodást, amit a hullaszállítók igen rossz néven vettek. A távoli rokonok, akik a várható örökség szempontjából igen közelinek vallották magukat, nem voltak ilyenek. Számukra Gerzson precizitása jelentett némi problémát. Mindig gondosan vezette ugyanis naptárját, de a temetés napjára nem volt beírva semmi. Ez jó volt abból a szempontból, hogy biztosan nem volt elfoglaltsága, de bizonytalanná vált, hogy megjelenik-e a temetésen. Mindenki ismerte ugyanis azt a tulajdonságát, hogy csak olyan programon vett részt, ami a naptárjában volt. Megpróbálták felhívni telefonon a legjobb barátját, hogy mit tegyenek, de azt a választ kapták, hogy valami jelző ügy miatt a barát hosszabb ideig nem elérhető. A rokonság így maga döntött. Beírták Gerzson naptárjába a temetés pontos dátumát, idejét és helyszínét, de hogy biztosan ne legyen galiba, el is mentek érte egy nagy fekete kocsival, és kivitték a temetőbe. Azt viszont biztosra veszem, hogy örökre megsértődött legjobb barátjára, régi iskolatársára és ivócimborájára, aki még arra sem volt képes, hogy egy gyásztáviratot küldjön.


Nincsenek megjegyzések: